Ne hazudj nekem gyors kereseti órát,
Egy varázslatos könyvszekrényről Magányos gyalogútjaimban meg-megállok egy könyvszekrény előtt, s elgyönyörködöm a polcain sorakozó könyvek szemlélgetésében.
Szívem is belemelegszik, ahogy tartalmukat fölidézem; mert ismerem valahányát, de szinte betéve. Itt van, mindjárt ez a kis vaskos-zömök új Csokonai-életrajz, illetve lélekrajz, illetve korrajz és versmagyarázat; amit Petőfiről írt könyvemben valaha magam elé tűztem, mindazt e könyv valósította meg, makulátlanul.
A kötet vékony, de szinte gőzölög belőle a sűrű sorú hősköltemények férfias vér- hónalj- és ménszaga, az őszi mezők párája, bruegheli tanyák kéményfüstje.
Ezek — a két világháború közti időből — irodalmi és társadalomtudományi tanulmányokat tartalmaznak, világlóan jóserejűeket, mint egykorú címük is mutatja. Ezekben vannak azok a szikrázó vitacikkek, azok a csattanó feleletek, amelyeket évek során a félreértésekre és félremagyarázásokra azon nyomban el-elsisteregtem, oly nemes hévvel, hogy igazán méltóságomon esik csorba, ha utána még emberi nyelvre is lefordítom azokat. Ebben a könyvtárban sorakoznak soha meg nem írt műveim.
A legdíszesebb helyen egy arasznyi vastag versgyűjtemény áll. Csak a címe szerény. Ezek a művek számomra nem halottak; ismétlem, ismerem alakjaikat, cselekvényüket, mondandójukat.
Élnek annyira bennem, mint az elolvasott könyvek; hisz lelki szememmel tízszer-hússzor ne hazudj nekem gyors kereseti órát elolvastam — szinte a valóságból olvastam ki őket — azonközben, hogy tervezésükkel foglalkoztam. Halva születtek?
Hisz meg sem születtek! Egynémelyikük bizony a megszületetteknél is kedvesebb. Emlékükhöz nem fűződik semmi gond, semmi kín, semmi robotolás, hanem csak a fogantatás öröme: az pedig e téren sem pillanatnyi.
Ez a tervező-álmodozó élvezet a legtisztább: ahol érzi, ahelyt javítja is a hibát; ami által a mű mindig a lelkiállapot kívánta, vagyis mindig a legmagasabb szinten szárnyal.
Ifjúkoromban a versek átvett tüze néha a szem megnedvesedésében ütközik ki, néha ne hazudj nekem gyors kereseti órát bőr kínos-kéjes borzongásában, a gerincoszlop közepe táján. Ilyen hatású versre jobbára már csak a fent írt könyvesszekrény versgyűjteményében akadok. Ott sem mindenütt.
Az a vaskos versgyűjtemény eszerint két részre oszlik. Azokra a versekre, amelyekből egy sor sincs megírva és azokra, amelyekkel ez kisebb-nagyobb mértékben megesett.
PokerShark Backing csoport bemutatkozása
Az előbbi elismerő szavak természetesen az első csoportra érvényesek, azokra a versekre, amelyeknek, szűzin, egy betűjük se került papírra. A másik csoport darabjai, amelyekből egy-két sor elkészült, fél lábbal már a bírálhatóság területén állnak.
Különös fél-lények a szándék és a dixie kereskedés hivatalos oldala közt. Megvalósult részleteikkel gátat vetnek az én képzeletem oly élvezetes csapongásainak a szabad űrben, ám ugyanakkor másoknak, hogy azt ne mondjam: a kívülállóknak épp ezekkel a papírra vetett részletekkel nyithatnak oda utat a meg-nem-teremtett művek különös világába.
Hazudj még nekem!
Úgy érzem, ezeknek új fejezetet kell kezdenem azzal a komolysággal, ami minden létezőnek kijár. Viszem hát ide az olvasót, ha ugyan e könnyed bevezetővel sikerült felébresztenem figyelmét ehhez a tárgyhoz, amely lényegében csak annyiban könnyed, vagyis szórakoztató — amennyiben minden művészi alkotás az.
- A legsikeresebb bináris opciós stratégiák
- Valódi profikkal találkozhatsz, beszélhetsz, csetelhetsz.
- Orczy csodálkozva s nevetve nézett rá.
Némely költői alkatról Társaságban, társalgás közben meg-megesik, hogy amikor valaki belefog a mondandójába — mert rákerült a beszéd sora, vagy mert éppenséggel megkérték rá —, ugyanakkor másvalaki is szóba kezd, elvonja a figyelmet.
Az első beszélő ilyenkor vagy elhallgat, vagy — fölemelve a hangot s riadt tekintettel legalább egy érdeklődőt keresve — konokon végigmondja a magáét; ha a végén a puszta mennyezetnek beszél is. Hogy annyi verset abbahagytam, az nyilván összefügg azzal a megfigyelésemmel, hogy a társalgás ilyen pillanataiban én törvényszerűen elhallgatok.
Így szakíts nagyot a használt autódon, két óra munkáért cserébe
Láthatóan azok jellemcsoportjába tartozom, akik úgy érzik — nem mindig jogosan —, hogy az eszmecserében fontosabb annál a néha olthatatlan szükségnél, amely ne hazudj nekem gyors kereseti órát bír bennünket, az a másik, amely odahallgatásra, figyelésre, új dolgok megtudására sarkallja az embert. Magányban nőttem fel, pusztán.
Kérdezés nélkül vajmi kevésszer beszéltem, ezt eléggé belém nevelték. Írni viszont csakis önként, csakis belső felszólításra tudtam. Természetem hallgatagságának lehet köze ahhoz, hogy ilyen belső felszólítást rengeteget kaptam.
- Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Regény XI. fejezet,
- PokerShark Backing - VIP Grinders Hungary backing csoportok
- Pénzkeresési program a kelet interneten 3
- Pénzcentrum
- Satoshi hős paga
- Hogyan lehet jó kifogást találni, ha még nem tette meg a házi feladatát?
Úgynevezett téma mindig töméntelen forgott a fejemben. Ezt mind megírnom egyszerűen képtelenség lett volna.
Így szakíts nagyot a használt autódon, két óra munkáért cserébe - Pénzcentrum
Ezzel máris fontos keresztúthoz értünk. Aki megszakít valamit, az lemond valamiről; aki lemond, az pesszimista. Én mindig azért mondtam le valamiről, mert egy más dolog még jobban vonzott.
Az elfordulás mögött tehát éppenséggel nem lemondás volt; inkább telhetetlenség; a szegény ember kapkodása a lakodalmi torban; nagyobb volt a szemem, mint az erőm.
Vagy csak a kellő rendszerességnek voltam híján? Azért tettem sutba annyi dolgot, mert — munkabírásomat nézve — öt élet is kevés lett volna valamennyi megvalósításához? S talán azért is, mert — őszintén szólva — valami nagyon az írói pálya sohasem csábított.
Aztán — még egy vallomás — a kezdet ment nekem, úgy tapasztaltam, legjobban mindenben. Regényről vagy drámáról szólva az ember alszik egyet az ilyen kezdeti sugallatra, nem kap azon nyomban ceruza után. De vers jelentkezésekor nyugodtan írószerszámért nyúlhat; a Múzsa effajta súgása a tapasztalat szerint néhány noteszlapon elfér. Ezeket elég engedelmesen följegyeztem. De hadd fedjek fel még egy személyes körülményt. Ezek a sugallatok engem csaknem mindig kora reggel, szinte a felébredés pillanatában értek.
Ilyenkor viszont elég korlátozott volt az időm; föl kellett kelnem, dolgoznom kellett. Nem akarom a kenyérkereset áldozataképp ábrázolni itt magam. A versek megszületésére nagyjában az áll, ami a gyermekekére; kevés közülük az, amely azért nem fogantatott meg, mert nemzőik nem értek rá.
