Az egyének további jövedelme. Európa társadalomtörténete a században | Digitális Tankönyvtár

Az első csoportba azok a külső környezet által meghatározott tényezők tartoznak, amelyekről — itt — feltételezzük, hogy az egyén nem képes befolyásolni őket: a két legfontosabb a jövedelem és a javak ára; de ide tartoznak még az esetleges adóktámogatások, mennyiségi korlátozások is. Ezek a tényezők korlátot emelnek az egyén döntése elé. A másik csoportot az egyén preferenciarendszere alkotja: ez a belső tényező, amely meghatározza, hogy két jószágkombináció jószágkosár közül az egyiket preferálja-e, azaz szívesebben fogyasztja, vagy pedig a két jószágkombináció egymással közömbös.

A hozadékráta Az emberi tőkébe történő beruházás hozadékrátája és a megfigyelhető jövedelmek közötti kapcsolatot Adam Smith az orvosok és más értelmiségi dolgozók relatív jövedelmének tárgyalásával világította meg. Annak a személynek, aki azt fontolgatja, hogy e pályák valamelyikét választja, előre kell látnia, hogy hosszú tanulás és költséges személyes beruházások várnak rá mielőtt még bármilyen jövedelemre szert tenne.

Továbbá, a hosszú képzési időszak szakmai gyakorlattal folytatódik, mely csökkenti a pozitív jövedelmek időszakát. Következésképpen a jövedelmeknek kompenzálniuk kell a szakma gyakorlásához szükséges költségeket és erőfeszítéseket: ha nem így lenne, akkor kevesebb ember találná elég vonzónak a szakmát ahhoz, hogy erre a pályára lépjen.

Az emberi tőke elméletének alapvető felismerése, hogy természetüket tekintve a jövedelmek a korábbi - bizonyos hozadékrátával egyenlő - beruházásokat kompenzálják. Először is, az elmélet a cselekvés alapvető az egyének további jövedelme közé sorolja azokat a lehetőségeket, amelyeket az egyén a szóban forgó cselekvés végrehajtásával feláldoz.

Tehát a közvetlen tandíj és a tanulás egyéb költségei csupán egy részét alkotják a tényleges költségeknek. Az elmélet - helyesen - azt is költségnek tekinti, hogy az egyén későbbre halasztja belépését a munkaerőpiacra, és feladja egyik jelenlegi jövedelemforrását. Másodszor, ez az elmélet, mivel arra összpontosít, hogy ezek a döntések intertemporális természetűek és az életpálya egészére szólnak, a jövedelem és az egyenlőtlenség egész más koncepciójához vezet, mintha egyszerűen a jelenlegi jövedelmeket állítaná vizsgálatának középpontjába.

Az emberi tőke elmélete azt sugallja, hogy mivel a jövedelmek a korábbi beruházások eredményei, a gazdasági jólét elosztásának elemzéséhez az életút egészére eső jövedelmek és az emberi tőkevagyon eloszlása nyújt kulcsot.

Megjegyzés: A jelölt időszakok átlagai. München: C. Beck, A jövedelemeloszlás

Két módszert használnak széles körben az emberi tőkébe történő beruházás hozadékának kiszámítására. Vegyünk egy alternatívát, nevezzük null-alternatívának, mely jövedelemáramlást nyújt. Vegyünk egy másik alternatívát, nevezzük beruházási alternatívának, mely jövedelemáramlást biztosít.

Például az első esetben a várható jövedelemáramlás t évben, amennyiben az egyén a középiskola elvégzése után abbahagyja tanulmányait; és a várható jövedelem, ha az egyén továbbtanul.

Mivel a t időindex megkezdődik a középiskola befejezését követően, így az egyetemi tanulmányok időszakában jellemzően olyan fázist mutat, amikor értéke jóval kisebb, mint értéke.

Az életpálya későbbi időpontjaiban azonban általában nagyobb, mint. És pontosan ez a továbbtanulás melletti döntés beruházási tartalma: van egy jelenlegi költség a feláldozott jövedelem terminusaiban, és van egy későbbre halasztott haszon a nagyobb jövőbeni jövedelem lehetőségének terminusaiban. Írjuk fel a különbséget:.

az egyének további jövedelme demo számla opcióhoz

Tehát szisztematikusan negatív értéket mutat, amikor t alacsony, és pozitív értéket, amikor t magas; e két szélső eset között a negatív tartományból a pozitív tartományba emelkedik.

A megfigyelt jövedelmek a két választásban megengedik, hogy olyan kamatlábként definiálva számítsuk ki a belső hozadékrátát, amely mellett a két jövedelemáramlás diszkontált jelenértéke egyenlő. Ha i a belső ráta, akkor. Természetesen nem lehet megfigyelni olyan jövedelmeket, amelyeket az egyének nem szereznek meg.

Az ember vagy abbahagyja a tanulást, vagy az egyének további jövedelme tanul. A gyakorlatban a számítás során a felsőfokú végzettségűek - különböző életkorokban - megfigyelt átlagos jövedelmét használjuk becsléseként, a középiskolai végzettségűek megfigyelt átlagos jövedelmét pedig becsléseként. A tipikus kalkuláció i becsléseként megközelítőleg 10 százalékot ad, ami hasonló a fizikai tőkébe történő beruházás hozadékrátájához.

Hanoch kezelte e problémát a legteljesebben. Érdemes megemlíteni, hogy a tanulás hozadékrátáját a kutatók számos országban és gazdasági intézményrendszerben 10 százalék körül találták.

az egyének további jövedelme hogyan lehet sok pénzt keresni a vállalkozásával

A hozadékráta másik kiszámítási módszere, melyet Jacob Mincer mutatott be, világosabbá teszi e becslések gazdasági aspektusait. Tegyük fel, hogy egy személy úgy tervezi, nagyságú jövedelmi szintet ér el életének munkával töltött időszakában, ha s évig jár iskolába.

  1. Trendvonalak simítása
  2. Kriptográfiai trükkök

Ha a tanulás hova fektessenek és keressenek, akkor azt kell kapnunk, hogy pozitív, azaz az anticipált jövedelemnek a tanulással töltött évek számával növekednie kell.

Valamely s választási lehetőséghez kapcsolódó vagyon diszkontált jelenértéke - a jelen szempontjából - egyszerűen: 6.

A gazdasági élet szociológiája | Digitális Tankönyvtár

Mivel n nagy, az alábbi közelítő számítást alkalmazhatjuk: 6. Tehát s szerint differenciálva az elsőrendű feltételvagy. Az nem más, mint a tanulásba történt beruházás marginális belső hozadékrátája, így a tanulást az egyén úgy választja meg, hogy marginális belső hozadékrátája egyenlő legyen a kamatlábbal.

Ez a szabály, hasonlóan ahhoz a gazdasági problémához, hogy mikor kell kivágni egy fát vagy kinyitni egy üveg bort, maximalizálja az egyén egész életre vonatkoztatott fogyasztási kilátásait. Most terjesszük ki ezt az érvet sok emberre.

Európa társadalomtörténete a században | Digitális Tankönyvtár

Egy olyan opció bu, melyben sok hasonló egyén dönt továbbtanulásról, mindenki ugyanazt az s értéket választaná, kielégítve a egyenletet.

Mivel nem lenne különbség az egyének továbbtanulást illető döntései között, azokat a foglalkozásokat és állásokat, amelyek több-kevesebb tanulást igényelnek, nem töltenék be, és a munkaerőpiac nem lenne tiszta. De ha azt figyelnénk meg, hogy piaci egyensúly esetén az egyének további jövedelme különböző emberek eltérő mértékű iskolázást választanak, vagyis néhányan több, néhányan pedig kevesebb iskolát végeznek, akkor az eltérő mennyiségű tanulást követelő az egyének további jövedelme piaci jövedelmét úgy kell igazítanunk, hogy a határfeltétel egy azonosság legyen s minden lehetséges értékére.

Azaz az embereknek közömbösnek kell lenniük azt illetően, hogy mennyi tanulást választanak. Ha a határfeltételt differenciálegyenletnek tekintjük y-ban és s-ben, majd integráljuk, azt kapjuk, hogy a korlátozásahol a teljesen iskolázatlan ember jövedelme. Visszahelyettesítve ezt definíciójába, azt kapjuk, hogy független az egyének további jövedelme.

Fogyasztáselmélet (mikroökonómia)

Ha az egyenletet alakra hozzuk, hogy kifejezzük ezt a tényt, akkor azt kapjuk, hogyés. Fogjuk fel ezt az utóbbi kifejezést egy regressziós egyenletként. Így miután a jövedelemadatokat az életkorhoz és a tapasztalatokhoz igazítottuk, az iskolában töltött évekre eső jövedelem logaritmusának regressziója olyan becslést ad az iskolázottság marginális belső hozadékrátájára rmint az az iskolázottságra vonatkozó regressziós együttható.

az egyének további jövedelme hogyan lehet pénzt keresni milyen üzletet kell nyitni

A közgazdasági logika, mely e fejleményt alátámasztja, világosan megmutatja a tanulás hozadékának kompenzatorikus természetét és összefüggését a kínálat elméletével.

Az egyensúlyi jövedelem—iskolázottság függvény kiegyenlíti azt a különbséget, melyet az elszalasztott jövedelem és a tanulás egyéb költségei idéznek elő.

Ha az emberek hasonlók, a jövedelmeknek az iskolázottsággal emelkedniük kell, hogy lefedjék a közvetlen költségeket és az egyének további jövedelme kamatköltségeket. Egyébként senki nem lenne hajlandó vállalni ezeket a befektetéseket.

Figyeljünk fel arra, hogy ebben a példában a jövedelemkülönbségeket a költségek minden pontján egyenlőnek vettük, továbbá a W emberi vagyont mindenki esetében egyenlőnek tekintettük. Tehát a jövedelmek terén egyenlőtlenséget találunk, az emberi tőkevagyon vagy az életpályák egészére eső jövedelem azonban teljesen egyenlő. Ha elemzésünket a megfigyelt jövedelemeloszlás egyenlőtlenségére korlátoznánk, akkor a gazdasági jólét eloszlásának nagyon félrevezető egyenlőtlenségét jeleznénk ebben az esetben.

Ez az egyszerű döntési probléma olyan elméleti keretet nyújt, amelyben az ezen a területen végzett kutatások nagy része elhelyezhető. E keret értékét először Becker bizonyította, aki kiterjesztette azokra a különbségekre, amelyek a személyek között a képességek, tehetségek és családi környezet terén fennállnak. Az r kamatlábban a személyek közötti különbségeket az emberi tőkébe történő beruházások családi háttérből és más tényezőkből adódó pénzügyi korlátaival azonosítjuk.

A gazdasági élet szociológiája | Digitális Tankönyvtár

Az az egyén, aki magasabb kamatlábbal szembesül, nem tudja elfogadható feltételekkel finanszírozni az emberi tőkéjébe történő beruházást, ennélfogva racionálisan úgy dönt, hogy kevesebbet fektet be, mint az, aki alacsonyabb kamatra tud kölcsönözni. Az emberek képességei hasonlóképpen különbözők lehetnek. Némelyek könnyebben tanulnak, ami a tanulást jóval olcsóbbá teheti számukra, vagy olyan természetes adottságokkal rendelkeznek, melyek kiegészíthetik vagy helyettesíthetik az egyének további jövedelme iskolai tanulmányokat a jövedelemteremtő képesség létrehozása során.

Először is, különítsük el a családi háttér és a pénzügyi korlátok hatásait azáltal, hogy azokra az egyénekre korlátozzuk vizsgálódásunkat, akik ugyanolyan természetes tehetségekkel és képességekkel rendelkeznek. A tanulással kapcsolatos döntéseket ezen a csoporton belül a családi háttérben és a pénzügyi lehetőségekben fellelhető különbségek befolyásolnák.

Ennek oka az emberi tőkevagyon azon korábban említett intézményi vonására vezethető vissza, hogy az egyén nem adhat el jövőbeni jövedelemtermelő képességre vonatkozó aktívakövetelést. Tehát az emberi tőke nem szolgálhat oly módon a beruházások biztosítékául, mint a fizikai tőkére való jogcím a nem emberi tőkébe történő beruházások esetében. Egy ház például lehet jelzálog-biztosíték. Ha a kölcsönt felvevő nem tudja visszafizetni a pénzt, az egyének további jövedelme a hitelező jogcímet nyer a házra, amelyet ezután eladhat vagy bérbe adhat.

Mivel az emberi tőkére vonatkozó jogcímek átruházhatatlanok, személyes beruházások céljára nem használhatunk effajta intézményeket. Az ilyen jellegű korlátozások lazíthatók is, és természetesen éppen ez az alapvető közgazdasági logika rejlik az oktatás közösségi biztosítása mögött a világ legtöbb országában.

De mivel a közvetlen tandíj és a tanulással összefüggő közvetlen költségek csupán egy részét alkotják a tanulás valódi költségeinek, a feláldozott jövedelemben vett költségek jelentősége azt mutatja, hogy a pénzügyi korlátozások továbbra is fontos tényezők maradnak a tanulással kapcsolatos döntések meghozatalában.

Az elmúlt hetek történései arra utalnak, hogy a járvány következtében kibontakozó gazdasági válság példátlan gyorsasággal jelentkezik egyben szociális krízisként. Pontos adatok híján egyelőre csak találgatni lehet, hogy mennyien vesztették el eddig a megélhetést biztosító munkájukat, azt pedig megbecsülni sem lehet, hogy mennyien fogják a következő időszakban. Magyarország eddig is az Európai Unió legszegényebb országai közé tartozotta probléma viszont most még hatványozottabban fog jelentkezni. A gazdasági, illetve szociális válság kezelését célzó intézkedések megtervezésekor érdemes ezért elgondolkodni azon, hogy kik és miért is lesznek szegények.

Mint Marshall megjegyezte, a család társadalmi és gazdasági státusa fontos szerepet játszik a tanulással kapcsolatos döntésekben. Ha megfigyeljük a népesség olyan csoportját, melyben a képességek nagyjából állandók, a pénzügyi korlátok azonban eltérő tanulási döntéseket diktálnak, akkor - az ökonometriai becslés szempontjából - lehetővé válik, hogy e képességi szintre vonatkozóan azonosítsuk az iskolai végzettség-jövedelem viszonyt.

Ez viszont az elemző számára lehetővé teszi, hogy kiszámítsa a beruházás társadalmi hozadékrátáját, és empirikusan meghatározza, hogy a pénzügyi korlátokat gyengítő társadalompolitikák milyen hatást gyakorolnak a személyes és az aggregált vagyonra.

Azoknak az embereknek a jövedelme, akik kevesebb pénzügyi korlátozással szembesülnek, de minden más szempontból hasonló helyzetben vannak, kitűnő becslésként szolgálhatnak a szűkösebb helyzetben lévő egyének valódi jövedelemkilátásainak meghatározásához. Ez prima facie bizonyítéka a pénzügyi korlátok tanulási döntésekre gyakorolt hatásának, bár nem zárja ki, hogy a családi háttér más úton is befolyásolhatja az egyén gazdasági sikerességét, például a gyermekgondozásra és a gyermekek életminőségének javítására fordított kiegészítő jellegű beruházások révén.

Ezek a vizsgálatok azt is jelezték, hogy közvetlen kapcsolat van a családi háttér és azon jövedelmek között, amelyeket a gyerekek iskolaválasztása előre vetít.

A családi háttér e közvetlen hatásai és a jövedelmek közötti oksági kapcsolat azonban még további megerősítésre szorul. Tükrözheti a az egyének további jövedelme együtt élő nemzedékek közös, de nem észlelt variancia-komponenseit, mint például a fel nem ismert tehetségek; de tükrözhet olyan nem mért tényezőket is, mint például az iskola és a szülői ráfordítások minősége, melyek korrelációban állnak a családi háttérrel.

Bármi legyen is a forrásuk, e közvetlen kapcsolatok hatása számszerűen kicsi, összehasonlítva magának az iskolai végzettségnek a jövedelemre gyakorolt hatásával. A családi háttér gazdasági internetes kereseti módszer befolyásoló tényezőinek nagy része a gyerekek tanulással kapcsolatos döntésein keresztül fejti ki hatását a jövedelemben és a keresetben mért gazdasági sikerességre.

A jövedelemre gyakorolt közvetlen hatásuk tartós és lényeges ugyan, de mennyiségileg nem jelentős.

Olvassa el is