Alapja a vételi opcióknak

Legal A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság Szerző: Dr. A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság Igazán nem mindennapi esemény volt, amikor a Legfelsőbb Bíróság vezető bírái közzétették egymással vitatkozó cikkeiket, és egybehangzóan megállapították azt, hogy a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása terén - elsősorban a hiányos jogi szabályozás, de részben az eddigi megengedő bírói gyakorlat következtében is - jogalkalmazási bizonytalanság alakult ki, amelyet véleménykülönbség miatt a Legfelsőbb Bíróság sem tudott megszüntetni.

A vita jelentőségét fokozza, hogy a két vitacikkben megfogalmazott jogi vélemények különbözősége alapvetően a két szerzőnek a bíróság feladatát illető eltérő felfogásából alapja a vételi opcióknak.

A vita tárgyát képező kérdés konkrétan az, hogy a vételi jogot engedő szerződés megtámadható-e a vétel tárgyát képező dolog forgalmi értéke és vételára közötti feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén. Salamonné álláspontját az opciós szerződés és az annak alapján létrejövő adásvétel egységességével igyekszik alátámasztani, Wellmann pedig e két szerződés szétválasztására alapozza érvelését.

A vitatott kérdés a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása során merült fel, és Salamonné hangsúlyt is helyez arra, hogy a vételi jog alapítására egy hitelezési jogviszony keretében, zálogjog helyett kerül sor, és ezzel összefüggésben a vételi jog rendeltetésellenes használatát állapítja meg, Wellmann szerint azonban a vételi jog megítélése során nem releváns a biztosítéki cél. Az előbbi formális, konzervatív, az utóbbi kreatív, aktivista szerepfelfogásként jellemezhető.

Úgy gondolom, hogy bár Wellmann álláspontja világosabbnak és következetesebbnek tűnik, tartalmilag Salamonné áll közelebb a probléma valós megoldásához.

Az előnyökről

Ez a cikk azonban nem elsősorban a két vélemény valamelyike melletti állásfoglalás szándékával íródott, hanem a vitatott kérdés egyes elemeinek körbejárásával azt vizsgálja meg, hogy helyes-e maga a kérdésfelvetés. Lehet-e a vételi jog, illetve az annak alapján létrejött adásvétel - általában és biztosítéki célú alkalmazása esetén különösen - a feltűnő értékaránytalanság címén érvénytelen?

Összeegyeztethető-e a feltűnő értékaránytalanság hiányára vonatkozó követelmény a bírói gyakorlat által a biztosítéki célú vételi jog esetén megfogalmazott elszámolási kötelezettséggel? Mennyire alkalmazható az elszámolási kötelezettség a vételi jog kapcsán, alapja a vételi opcióknak miként függ össze a vételár meghatározásával, illetve miként különíthető el attól?

Végső soron pedig: milyen bírói hozzáállás lenne kívánatos a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásához? A vételi jog funkciója A vételi jog rendeltetésének tisztázása nélkül nem válaszolhatók meg sem a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásával kapcsolatos kérdések, sem pedig a feltűnő értékaránytalansággal és a körülmények változásával kapcsolatos kérdések.

Голос принадлежал Максу.

A bírósági gyakorlatból és a szakirodalomból is úgy tűnik, hogy jogászi körökben nem igazán ismert, hogy a gazdasági életben mire szolgál a vételi jog. A klasszikus felfogás modelljeként az az eset szolgál, amikor a vételi jog valamilyen egyedi vagy szűkösen rendelkezésre álló jószág megszerzésének lehetőségét biztosítja. A vételi jog ilyen alkalmazása ma is előfordul a magánszemélyek közötti kapcsolatokban, a gazdasági életben azonban nem tipikus.

A modern piacgazdaságra, normális körülmények között, a bőséges árukínálat a jellemző, a kívánt áruk rendelkezésre állnak és általában egymással széles körben helyettesíthetőek, azonban az ár jövőbeli alakulása bizonytalan. A gazdasági életben ezért a vételi jogot alapvetően kockázatkezelési céllal, fedezeti ügyletként alkalmazzák: funkciója az, hogy segítségével kivédjék a kedvezőtlen irányú árváltozásokból adódó veszteségeket.

Emellett, mint minden fedezeti ügylet, a vételi jog is alkalmazható spekulatív célra, azaz alapja a vételi opcióknak ilyen árváltozásokból nyereség elérésére. Bármelyik funkcióban alkalmazzák is, a vételi jogot alapja a vételi opcióknak szerződés a bizonytalan jövőre irányul, és ezért szükségszerűen szerencseelemet tartalmazó, azaz spekulatív jellegű ügylet. Mindkét fél vállalja annak a kockázatát, hogy az opció tárgyát képező dolog vételára számára előnytelen irányban fog változni.

Ha árcsökkenés következik be, akkor az opció jogosultja nem fog élni vételi jogával. Az, aki az árnövekedés elleni védelem eszközeként alkalmazta az opciót, az alacsonyabb aktuális piaci áron fogja beszerezni a vételi jog tárgyát képező vagyontárgyat, az pedig, aki az árnövekedésből nyereségre kívánt szert tenni, kényszerűen belátja, hogy rosszul spekulált. Ha viszont az árak emelkednek, akkor a kikötött alacsonyabb opciós vételár védelmet, illetve haszonszerzési lehetőséget biztosít a jogosult számára.

A előzőekben írt alkalmazási módok mellett az elmúlt egy-két évtizedben, itthon, elterjedt a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása is.

Ennek alapvető oka nem alapja a vételi opcióknak volt, hogy a vételi jog természetét illetően alapja a vételi opcióknak alkalmas lenne biztosítéki célú alkalmazásra, hanem az, hogy a felszámolási eljárás szabályai nem biztosították a zálogjog hatékony érvényesülését, azaz a zálogjoggal biztosított követelés megtérülését. Bár óta a zálogjog felszámolási eljárás során való érvényesülésében alapvető változás következett bemég most is megejtően egyszerűnek tűnik az a megoldás, hogy a hitelező egyetlen nyilatkozattal létrehozhatja az adásvételi szerződést, és ezzel egyúttal ki is vonhatja a vétel tárgyát az adós rendelkezése, valamint az adós elleni végrehajtási és felszámolási eljárás alól.

Emellett a bírósági gyakorlatban előforduló esetek alapján az is megállapítható, hogy egyes hitelezők számára vonzóvá teszi e jogintézmény alkalmazását az is, hogy az adós jogszabályi védelme sokkal alacsonyabb fokú, mint zálogjog alkalmazása esetén lenne. Szolgáltatás és ellenszolgáltatás 1          A vételi jog tartalma Az opció alapján nyújtott szolgáltatás egyoldalú hatalmasság engedésében áll, amelynek alapján a jogosult az adásvételi szerződést létrehozhatja.

1. Devizaopciós piac. A devizaopciók fő típusai
2. Cikk: A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság
5. Умственным взором она видела Нью-Йорк, каким он был .
6. Lehetőség a pénz mélyén

Az opciós jog megszerzője lényegében biztosítást vásárol a számára előnytelen példák a japán kereskedők tőzsdei kereskedésére fakadó veszteség ellen, illetve megszerzi azt a lehetőséget, hogy az árváltozást saját javára hasznosítsa.

A vételi jog biztosítéki célú alkalmazása azonban e tekintetben sem tükrözi a vételi jog általános üzleti gyakorlatát. Ha opciós szerződés kapcsán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát vizsgáljuk, akkor az opció értékét az opciós díj mértékével kell összevetni.

1 A vételi jog tartalma

Wellmannak tehát igaza van abban, hogy a vételi jog fejében kínált ellenszolgáltatás nem az opciós vételár. Úgy gondolom azonban, hogy téved akkor, amikor azt mondja, hogy e vizsgálatban a vétel tárgya és annak ellenértéke semmilyen szerepet nem játszik.

A devizaopciók fő típusai Devizaopciós piac. A devizaopciók fő típusai Az előző fejezetben három fő típusú szerződést vizsgáltunk, amelyeket a devizákban használnak: spot, határidős és határidős ügyleteket. Ez a fejezet a devizanemopciók jellegét és használatát tárgyalja. Az opciókat a devizaügyletekre vonatkozó bonyolultabb formáknak kell tekinteni. Az opciós ügyletek jellemzőivel kezdjük, figyelembe véve azok sokszínűségét és felhasználási módszereit.

A jogosult alapja a vételi opcióknak biztosított egyoldalú hatalmasság ugyanis nem akármilyen, hanem meghatározott tárgyú és tartalmú szerződés létrehozására terjed ki. Amint erről már volt szó, mindkét fél csupán feltételezésekkel rendelkezik az árak jövőbeni változásának irányát, illetve mértékét illetően, és e feltételezés alapján állapítják meg az opció díját és az opciós vételárat.

Ha az opciót nyújtó fél azt gondolja, hogy a vevő által kínált vételár magasabb, mint amekkora az opció időtartama alatt a dolog piaci ára lesz, akkor szívesen engedi az opciót és nem is szab túl nagy árat érte, hiszen azt gondolja, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy az opciót ténylegesen lehívják, és veszteséget szenved el rajta. Ellenkező esetben viszont, ha azt gondolja, hogy a kínált vételár alacsonyabb, mint a várható piaci ár, akkor jelentősnek értékeli az opció engedésével elszenvedhető veszteség kockázatát, tehát az opció árát ehhez a magasabb kockázathoz fogja szabni.

2. A vételár meghatározása

Azaz minden más tényezőt változatlannak véve, minél alacsonyabb a vételár, annál értékesebb az opció eladási opció esetén pedig fordítva áll fen ez az összefüggés.

Minél értékesebb az opció, azaz minél nagyobb kockázatot vállal a kötelezett, annál magasabb az opciós díj. Ennek megfelelően érvényes opció bármely áron való vásárlásra létrehozható.

Vételi jog alapítható pl.

Általános információk

Formálisan igaza van tehát Wellmannak abban, hogy az opció alapján nyújtott szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának vizsgálatakor alapja a vételi opcióknak opció értéke és ellenértéke közötti viszonyt kell vizsgálni, de ha ennek a megállapításnak a tartalmát alapja a vételi opcióknak, akkor arra az eredményre jutunk, amit lényegében Salamonná állít, hogy - az opciós szerződés és az adásvételi szerződés szoros összefüggése miatt - a dolog forgalmi értéke és vételára közötti viszony meghatározó szerepet játszik abban, hogy az opciós szerződés alapján fennáll-e a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányossága.

A vételár meghatározása A szolgáltatás és ellenszolgáltatás témakörében még egy kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Mind a két vitacikkben szerepel, hogy az opciós vételár az ún. Mindkét cikkből úgy tűnik, mintha a vételár meghatározásának ezek a módjai egyenrangú lehetőségek lennének.

Ez azonban nem így van, a vételi jog nem lenne alkalmas az előzőekben leírt kockázatmérséklő, illetve spekulatív funkciójának betöltésére akkor, ha a vételár a vételi jog gyakorlásának időpontjában irányadó forgalmi értékkel egyezne meg.

A vételi jog funkciójának megfelelően a gazdasági gyakorlatban szokásos megoldás az, hogy a vételi szerződés fixen rögzíti a vételárat.

Az ING Bankkal kötött opciós szerződés elszámolása és új ügylet kötése - MOLGroup

Az olyan kikötés, amely a vételár megjelölése helyett egy módszer alkalmazását írja elő, amelynek révén az esedékesség vagy a szerződéskötés időpontjában a vételár meghatározása megtörténik, szinte kizárólag a biztosítéki célú vételi jogi szerződésekben fordul elő azokban, amelyek az utóbbi évek bírói gyakorlata alapján súlyt helyeznek arra, hogy a vételár legalább közelítsen a piaci értékhez. A bírói gyakorlat a vételár meghatározásának módjaként még az olyan eljárást is elfogadja, amelyben a vételár meghatározására két lépcsőben kerül sor: először valamilyen módszerrel meghatározzák azt az árat, amelyen a jogosult a vételi jogát gyakorolhatja, majd pedig a vevő köteles a dolgot értékesíteni és az ennek során elért árral módosítják az eredeti ármeghatározást a többletet megkapja az eladó, a hiányt viszont meg kell térítenie.

Ingatlan vétel banki hitel nélkül. 20 ÖTLET

Érdekes módon a bíróság szemet hunyt azon ellentmondás felett, hogy továbbértékesítésre csak a megvásárlást követően, az új tulajdonos által kerülhet sor. Az elbírálandó kérdés azonban éppen az, hogy az ő tulajdonszerzésére vezető szerződés nem volt-e érvénytelen az abban szereplő vételárra tekintettel.